Amikor a koronavírus terjedését vizsgáljuk, a társadalomtudományok egyik legfelkapottabb eszközét, a hálózatelméletet használjuk. A világhírű magyar tudós, Barabási Albert-László saját Facebook-posztjában hívta fel a figyelmet a hálózatkutatás fontos szerepére a járvány leküzdésében.  “A hálózatelmélet segítségével a kollégáim évek óta pontosan meg tudják jósolni az épp aktuális vírusok terjedését. Követték a Zikát, az Ebolát, és most épp a koronavírus van soron” – írta Barabási a Facebookon. A hálózatelemzés szerepéről és üzleti életben betöltött lehetőségeiről a Milestone Intézet cégeket, önkormányzatokat, oktatási intézményeket és egyéb szervezeteket segítő tanácsadó üzletágának, a Solutions Lab szenior kutatóját és hálózatelemzőt Vancsó Pannit kérdeztük.

Mi a hálózatelemzés?

Ezzel a módszerrel, ahogy most látjuk is, a vírus terjedésének folyamatától kezdve egy piaci működési logikán át a gépek kapcsolat hálózatán keresztül rengeteg dolgot tudunk vizsgálni. Leginkább azon van a fókusz, hogy kapcsolatokat vizsgálunk. Azért érdekes a hálózatkutatás, mert soha nem individuumokat, vagy egyedeket néz, hanem egy nagyobb társadalmi kontextusba helyez bele egy céget, egyént, bárkit. Ez azért is fontos, mert még a legmarginálisabban élő embernek is vannak kapcsolatai, ha mással nem, a postással, vagy a közeli kisbolt eladójával. Így tehát ez a módszer azt figyeli meg, hogy hogyan ágyazódik bele valaki egy olyan struktúrába, aminek vannak bizonyos tulajdonságai. A hálózatkutatókat az érdekli, hogy ezek a struktúrák, ezek a szerkezeti, szervezeti hálózatok milyen tulajdonságokkal bírnak. Ezt két oldalról lehet megközelíteni, az egyik, hogy maga a struktúra, a hálózat hogy néz ki, milyen tulajdonságai vannak, azon belül mit tudnak bizonyos pozíciók. A másik megközelítés, hogy maguk az egyének milyen karakterisztikákkal bírnak és milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valaki egy adott hálózatban egy bizonyos pozíciót töltsön be.

A gyakorlatban mit vizsgál a hálózatelemzés?

Cégek kapcsolathálójának vizsgálata esetében azt nézzük meg, hogy mi az alapvető modell, ami alapján felépíti magát a vállalat, és ez a gyakorlatban hogy néz ki, tehát például, hogy a kijelölt alosztályok mennyire képesek ellátni a feladatukat, vagy mennyi segítséget vesznek igénybe másik alosztályoktól anélkül, hogy ez az alapvető modellben megjelenne. Emellett pedig azt figyeljük meg, hogy az adott egyének, akik benne vannak a rendszerben, mennyire vannak jó helyen.
A gyakorlatban ezek a felmérések sokféle módszerrel történhetnek. Rajzoltathatunk klasszikus szociális hálókat, de vizsgálhatjuk az emailek forgalmát, vagy akár a szerződéseket más cégekkel, ezzel is vizsgálva az adott cég szektor szintű beágyazottságát. Ezzel támogatni tudjuk a HR munkáját, magasabb szintű szervezeti struktúra átalakítását vagy akár külsős partnerhálózat feltérképezését és építését is.

Egy olyan válsághelyzetben, mint a mostani, hogyan segíthet a hálózatkutatás?

Ilyen helyzetekben az elemzés azért lehet kulcsfontosságú, mert ha teljes részlegek szűnnek meg vállalkozásoknál, és rengeteg dolgozó esik ki, akkor meg kell találni azokat a megmaradó embereket, akik egy válság szituációban, amikor nem lehet új munkatársakat felvenni, helyettesíteni tudják azokat az embereket, akik kiestek a vállalat működéséből. Emellett azt is fel lehet mérni, hogy ki az a munkavállaló, akitől a „kisebbik rossz” megválni ilyen helyzetben. 

Milyen lehetőségek bújhatnak meg egy ilyen időszakban?

Kiderülhet egy válság során, hogy a működési struktúra nem a leghatékonyabban volt kialakítva. Így esélyt kapnak arra, hogy változtassanak. Ilyenkor érdemes egy olyan céget, mint a Solutions Lab megkeresni, és felmérni, hogy most hogy működik a cég és hogyan érdemes újra strukturálni. 

A jelenlegi vírus-válsághelyzetben mit lehet előrejelezni a hálózatelemzés segítségével?

Ahhoz, hogy előre lehessen jelezni, kellenek az alap statisztikák. Ezek ez esetben megvoltak. Amikor ez a járvány kirobbant, szegedi matematikusok csináltak egy terjedési modellt. Nagyon leegyszerűsítve megnézték többek között, hogy a kiindulási tartományból mik azok a repülőterek, ahova a legtöbb gép megy, vagy ahol a legtöbb átszállás van. Ezek alapján ők nagyon hamar jelezték, hogy az adott helyeken nagy probléma várható. Az ő esetükben az jelenthetett nehézséget, hogy nem tudhatjuk, mennyire megbízhatóak a vuhani adatok. A statisztikai modellek mutatták be azt is, hogy a legfőbb probléma az, ha a vírus nagyon gyorsan terjed és emiatt hirtelen megugrik a betegek száma, ami az egészségügy rettenetes leterheltségéhez vezet. A modellből láthatjuk, hogy kritikus szerepe van annak, hogy minél hatékonyabban lehessen feltérképezni a fertőzöttek kapcsolatait az elmúlt időszakban, hiszen ha a valószínű eseteket házi karanténba zárják, csökken a tesztelések száma – ami erősen leterheli a laborokat – és  a vírus terjedését is lelassítják, ezáltal a problémát késleltetik és a kórházakat és tehermentesíteni tudják. Hálózati és társadalomtudományi szempontból ez azért érdekes, mert bekerül a számításba az is, hogy mennyire sűrűn lakott egy terület, ahol megjelent a vírus, átlagosan hányan élnek egy háztartásban, hogy milyen szociális életet élnek az emberek, hogy mennyire szokás kimozdulni. Konkrét mérőszámok vannak arra vonatkozóan, hogy egy adott országban milyen az emberek szociális hálója, hogyan strukturálódik, milyen szerepet kap benne a család, barátok, stb. Ilyen tekintetben nem váratlan, hogy éppen az olaszoknál ennyire rossz a helyzet, hiszen ott a családon belüli kapcsolatok kifejezetten erősek, sok időt töltenek az idős rokonaikkal, a több generációs együttélés is jellemzőbb, valamint az életük nagy részét a köztereken élik, még az idősek is. Egy ilyen esetben ezek mind rizikófaktorok. Következtetésként le lehet vonni, hogy más rendelkezéseket kell hozni egy olyan társadalomban, ami ennyire szociális, ott gyorsabban és drasztikusabban kell lépni.

Azáltal, hogy tudunk arról, hogy az egyéneknek, a különböző közösségeknek milyen hálózati struktúrája van egy adott kultúrában, az segít abban, hogy megértsük, és előre jelezzük, hogy hol lehet probléma és mivel tudjuk segíteni ezeket a helyzeteket. 

Milyen láthatatlan hálózatok rajzolódnak ki a vészhelyzet ideje alatt?

Elsősorban itt szociális hálózatokra gondolok. Például az, hogy milyen civil összefogás kezdődött most a közösségi médiában, hogy mik azok a kerületek, mik azok a csomópontok, ahol elkezdtek szerveződni, hogy hogyan segíthetnek – nem önkormányzati szinten -, azok tipikusan láthatlan hálózatok, amikről nem tudunk semmit. Magyarországon az intézményi bizalom nagyon gyenge. Ezért nagyon jó lehet, ha nem az önkormányzat felől, hanem alulról indul egy ilyen szerveződés. Ezekre a folyamatokra később rá lehet építeni civil szervezeteket, közösségi programokat. Akiknek sikerült összegyűlni egy ilyen válsághelyzetben, azokat a kapcsolatokat érdemes lehet később is fenntartani, amikor nincs válsághelyzet. Ugyanez vonatkozik céges együttműködésekre is. Bizonyos cégek segítik egymást, információt osztanak meg a másikkal. Ilyenkor előjönnek azok az amúgy nem látványos kapcsolatok, amiket aztán össze lehet kapcsolni és a későbbiekben felhasználni. 

Lehetnek politikai aktorok is. Például ez a koronavírus helyzet átlendítette  a belgákat a tíz hónapja tartó kormányválságon. Nagyon gyorsan össze kellett rakniuk egy stábot, akiknek döntéseket kellett hoznia, és a nagy nyomás alatt ez meg is történt. Ebben a helyzetben jobban kijött az, hogy ki kivel ért egyet, kiknek lehetett már a háttérben korábbi megállapodása. A válságban az mindig jó, hogy kirajzolódnak olyan láthatatlan tényezők, amikkel nem számoltunk előtte. Ezekből később lehet hálózatot rajzolni. De természetesen ez nem azt jelenti, hogy a válságban kialakult struktúrák, „szövetségek” állandók maradnak, de mindenképp plusz információhoz juthatunk.

Hogyan változik meg az információáramlás a fizikai kapcsolatok ideiglenes megszűnésével?

Azáltal, hogy a fizikai érintkezéssel járó hálózatok feltöredeznek, a szociális hálózatok rendkívül megerősödnek. Sokat kommunikálunk egymással, megpróbálunk más platformra átkerülni. Minden nap felhívjuk az idős nagymamánkat, amit korábban esetleg nem tettünk meg. 

Hogyan a leghatékonyabb ilyen esetben a tömegek elérése?

Meg kell találni az információáramlásban azokat a kulcsinformátorokat, akik sok embert elérnek. Olyan embereket kell megszólaltatni, akik szakmailag elismertek, az ő üzeneteiket pedig olyan influenszereknek továbbadni, akiknek nagy a hatása a társadalomra. Az is a hálózatkutatás feladata, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akik gyorsan elindíthatják az információkat. Ez természetesen nem csak a mostani, vírus helyzetben igaz. Nehézség az, hogy a generációs különbségek meghatározzák, hogy milyen platformokhoz férünk hozzá. A fiataloknak a social media használata természetes. Szüleink korosztálya inkább a tévét nézi. Ez meghatározza azt is, hogy kihez mely információk jutnak el.

A távmunka időszakában, amikor a dolgozók nem találkoznak személyesen, mire kell figyelni a kapcsolati hálók tekintetében? Mik lehetnek a rejtett problémák?

Ilyenkor sok olyan probléma lehet, ami alapvetően abból fakad, hogy nem egyszerűen máshonnan dolgozunk, hanem az otthonunkból. Ez egy radikális helyzet. Könyvtárból, kávéházból könnyebb lehet dolgozni, otthon viszont több lehet a zavaró tényező. Nem a leghatékonyabb úgy dolgozni, ha az ember családja is ott van közvetlenül mellette. Ilyenkor akadozhat a munkafolyamat. 

Ebben az időszakban fontos lehet arra odafigyelni a cégeknek, hogy legyenek olyan meetingek is, amik nem konkrétan a munkáról szólnak. Például egy olyan beszélgetés, ahol mindenki elmondhatja, hogy hogy érzi magát. Hiába tűnik ez kevésbé fontosnak, nagy jelentősége van, hiszen amikor bent vagyunk az irodában, a személyes, informális beszélgetéseknek komoly szerepe van. A munkahelyi kapcsolatoknak rosszat tesz, ha ezek nincsenek meg. Ezek a beszélgetések erősítik meg a munkavállalót, hogy nem csak a munkájáért van az adott munkahelyen. Ez a helyzet nehezített terep lehet az új kollégáknak, akik még nem ismerik profin a munkafolyamatokat, a sok informális kapcsolat hiányában kívülállónak érezhetik magukat. 

Figyelnünk kell arra is, hogy ebben a helyzetben nagyobb fokú rugalmasságra van szükség. El kell fogadni, hogy ez a helyzet nem lehet annyira hatékony, mintha az irodában lennénk. Ha az ember nem egyedül él, akkor a munka nem ugyanolyan hatékony, mint céges környezetben. Bele kell kalkulálni a tervezésbe a csúszásokat, sokkal inkább, mint amikor bent vagyunk. 

Természetesen azzal is számolnunk kell, vannak olyan információk, amik ilyenkor nem jutnak el mindenkihez. Nagyon sok esetben a fizikai jelenlét is az informális kapcsolatok kulcsfontosságúak abban, hogy megtudhassunk dolgokat, vagy összeköthessünk szereplőket. 

A kutatások is azt igazolják, hogy a home office bizonyos szintig hatékony, de nem teljes munkaidőben. Általában igény is csak arra van, hogy legfeljebb heti egy-két napot lehessen otthonról dolgozni. 

Elképzelhető -e, hogy ebben a helyzetből egy vállalat versenyelőnyt kovácsoljon?

Egy vállalat versenyelőnyt többféle módon kovácsolhat. Láttam olyan példát, ahol cégek gyors és ügyes reakcióval akár versenyelőnybe kerülhetnek. Ilyenek például azok a neves éttermek, amik eddig azzal biztosítottak társadalmi státuszt, hogy beültünk, most átálltak kiszállításra. Az ő vendégkörüknek más esetben nem jutott volna eszébe házhozszállítással rendelni, hiszen az éttermi társas érintkezés adta az étkezések lényegét. Azok az éttermek, akik most gyorsan tudtak reagálni, új piacot nyitottak maguknak. Ez a jelen helyzetben megmentheti őket, a jövőben versenyelőnyt adhat. 

Ahogy erről már korábban szó volt, ez a helyzet lehetőséget ad megérteni a saját cégünk működési struktúráját, a kapcsolatok és szereplők helyét és fontosságát a hálózatban. Kiderülhet, hogy az alapvető struktúrában az inkább periférián elhelyezkedők mégis kulcsfontosságú szereplők bizonyos kérdésekben, ahogy természetesen az is, hogy bizonyos szereplők állandó túlterheltségén is könnyedén segíteni lehet, vannak akik át tudnak vállalni bizonyos feladatokat. 

Előtérbe kerülhetnek viszont olyan szolgáltatásokat nyújtó szervezetek is, amik korábban kevésbé voltak láthatók, például azok a kulturális intézmények, akik meglepően gyorsan virtuális tereket nyitottak meg, felhívta a figyelmet munkájukra.. Akik jól reagáltak erre a helyzetre, a jövőben nagy előnyre tehetnek szert. 

Hasonlót láthatunk a tudományos életben is, ami az egyik legnagyobb előnye ennek a helyzetnek, hogy nagyon sok könyv lett ingyen elérhető. A szakkönyvek rendkívül drágák, könyvtárba pedig most nem lehet menni. Az a probléma, ami a tudományos életre jellemző, miszerint sok egyetem nem tudja megfizetni a tudományos publikációkhoz való hozzáférést, vagy nincs kerete egy szakmai irodalomban gazdag könyvtár kialakítására, ez az egyenlőtlenség ezáltal enyhülni tud. A klímavédelem is ehhez hasonló.. Nagyon ellentmondásos, hogy most, amikor a betegség miatt emberek halnak meg, a több éve tartó klímaválság óta Hongkongban most először láthatják az emberek az eget. Ezek azok a járulékos tényezők, amikkel nem számolunk, de nem biztos, hogy rosszak. Mondhatjuk azt, hogy most a Bolygónk versenyelőnybe kerülhet.