A Milestone Model UN Society Luxemburgban járt a tanév első nemzetközi MUN konferenciáján. Az eseményről az egyik elismerésben részesülő résztvevő, Sinka Brúnó számol be.
Miközben felszálltunk a Luxemburgba tartó repülőre, mindnyájan rendkívül izgatottan vártuk, hogy belevethessük magunkat a nemzetközi konferenciák izgalmas és csábító világába – különösképpen, hogy a legtöbbünknek ez volt az első ilyen alkalom.
Már az utazás során kijutott nekünk az izgalmakból: csak tíz percünk volt elérni a csatlakozást, és néhány delegáltnak később fél napot kellett várnia, hogy utolérjék őket a reptéren felejtett csomagjaik. Szerencsénk is akadt azonban, hiszen összefutottunk három elnökkel az Eötvös Gimnáziumból, akik igen jó útitársaink lettek.
Miután megérkeztünk, megismerkedtünk a szervezőkkel, majd gyorsan a szállásunkra siettünk – páran pihenni, páran pedig feltenni az utolsó pontokat az i-kre a konferencián képviselt álláspontjaikat összefoglaló “position paperjeiken”. Este bementünk a városba, és átadtuk magunkat a kulináris élvezeteknek, hogy aztán a szállásra visszatérve kipihenhessük magunkat a másnapi nyitónap előtt.
Csütörtökön hivatalosan is kezdetét vette a LUXMUN. A megnyitóünnepséget követően, amelyen már rögtön egy izgalmas vitát láthattunk, kifejezetten szórakoztató csapatépítő feladatokban vehettünk részt, ahol megismerkedtünk a világ minden tájáról érkező küldöttekkel. Ezután a hivatalos városnéző túra keretében ismerhettük meg a város nevezetességeit. A városnézés után a nagykövetek a részt vettek a diplomata estélyen, ahol lehetőségünk volt jobban megismerkedni a többi ország delegáltjaival. Aznap este szállást váltottunk, ugyanis átvonatoztunk Esch városába, amely az út hátralévő részében főhdiszállásunkként szolgált.
A következő reggel a nappal együtt keltünk, és elindultunk Athénée-be, ahol a bizottságok rögtön munkához is láttak. Minden Lajka más országot képviselt, és más ENSZ-szerv keretein belül vitázott. Olyan fontos kérdéseket vitattunk meg, mint a hátrányos helyzetűek támogatása, a fegyveres konfliktusokba való beavatkozás, vagy a génmódosított élelmiszerek hatásai. A fárasztó vitasorozat után az Eötvös-delegáció és néhány szervező társaságában visszatértünk a városba. Elmerültünk a városka kultúrájában, ahol az építészeti kalandozásaink során egyszercsak egy ‘mindennapos’ szimfonikus koncertbe csöppentünk egy gyönyörű parkban.
A hétvége során folytatódott a határozati javaslatok megfogalmazása, amelyeknek jópár Laika fő-benyújtója volt. Pihenésképpen néhány tanács (council) összefogott, és óriási táncversenyeket szerveztek, ahol a küldöttek végre megcsillogtathatták rejtett képességeiket is. Ahogy a hétvége a végéhez közeledett, a határozati javaslatok is készen álltak rá, hogy másnap a Közgyűlés elé kerüljenek.
A konferencia utolsó napja egy napos hétfő reggel vette kezdetét. A Közgyűlés alatt minden delegáltunk nagyszerű kritikákat kapott, Japán és Svédország képviselőit pedig az a megtiszteltetés érte, hogy bemutathatták saját határozati javaslataikat, és megválaszolhatták az azokkal kapcsolatos kérdéseket a LUXMUN összes résztvevőjének tájékoztatásául.
A közgyűlés után a záróceremónia következett; ez az elismerések ideje, amikor a küldöttek izgatottan várják, hogy elnökeik nekik ítélik-e az egyiket a két hőn áhított díj közül.
Nagy örömmel mondhatom, hogy delegációnk három tagja részesült elismerésben (honorable mention): Somos Emma a Biztonsági Tanácsból, Berkes Dóra az Egészségügyi Világszervezetből, és Sinka Brúnó a Gazdasági és Szociális Tanácsból. Ezen túl Nagy Beni, bár hivatalos díjat nem kapott, külön üdvözlésben részesült az elnökei részéről az Emberi Jogi Tanácsban végzett kiváló munkája elismeréseképpen.
Ezzel hivatalosan véget ért a konferencia, és az iskola egy hatalmas bulivá alakult jó zenével, isteni ételekkel, és sok-sok vidám arccal, hiszen mindenki egyszerre ünnepelte a sikeres konferenciát és a tanév végét.
Kedden bepakoltunk a bőröndjeinket, kényelmes ruhákba bújtunk, és egy utolsó városnézésre indultunk. Meglátogattuk azokat a helyeket, ahová korábban nem jutottunk el, és egy remek ebéd után elindultunk a reptérre. Az utunk többi része igazán kellemesen telt, különösen, hogy kiderült: az Eötvös delegációja is ugyanazzal a járattal utazott, így volt időnk átbeszélni az együtt töltött szuper napokat. A gépünk pontosan érkezett meg a Liszt Ferenc Reptérre, mi pedig búcsút intettünk egymásnak.
A konferencia szlogenjével (“Együttműködéssel leküzdeni a legnagyobb akadályokat”) összhangban azt kell mondanom, volt jópár élményünk, amik összekovácsoltak minket, de a közös szórakozás és az újonnan köttetett barátságok tették igazán felejthetetlenné a közös kalandot.
“A LUXMUN volt az első konferenciám, amire úgy utaztam el, hogy előtte mindössze három MUN ülésen vettem részt. Szerencsére az elnökeink rettentő kedvesek voltak, és nagyon élveztem az Egészségügyi Világszervezetben töltött időt – a végén még elismerést is kaptam. És azt is hozzá kell tennem, hogy a magyar csapat fantasztikus volt, pedig folyton késésben voltunk, és vonatok után kellett rohangálnunk. És bár az egyik este még a hidegben és sötétben is kellett sétálnunk két órát, végig nagyon élveztem az együtt töltött időt.” – Dóri
“A 2019-es LUXMUN-on való részvétel nem csak annyit jelentett, hogy ellátogathattunk egy városba, amelyikben korábban éltem, hanem megismerhettem a Milestone MUN tagok egy új generációját is. Rajtam kívül a LUXMUN delegáció minden egyes tagja idén nyáron csatlakozott a MUN Society-hez, ami azt jelenti, hogy mindössze egy hónapjuk volt a felkészülésre. A MUN Society elnökeként nem csak a remek társaság, de a lelkesedés és a professzionalizmus is lenyűgözött, amit a csapatunk konferenciával szemben tanúsított. Franciaországot képviselni a LUXMUN Biztonsági Tanácsában nagyon tanulságos élmény volt számomra, és rengeteget tanultam az elnököktől és a tanács többi delegáltjától. Már három korábbi konferencián is tagja voltam a Biztonsági Tanácsnak, de ez messze a legmagasabb szintű, leghatékonyabb és legprofesszionálisabb Tanács volt, amelyben valaha szerepet kaptam, mivel az összes küldött felkészülten érkezett, és aktívan részt vettek a munkában. Ez tette lehetővé, hogy, bár olyan nehéz témákat kellett megvitatnunk, mint a kelet-ukrajnai konfliktus és a terrorizmus, a Tanácsunk képes volt hatékonyan működni, és igazán megvilágító erejű vitákra kerülhetett sor.” – Emma
“A LUXMUN-t sosem fogom elfelejteni. Ez volt az első MUN konferenciám, és a kezdeti nehézségeket, úgyis mint a szervezéssel és a szállással kapcsolatos apróságokat leszámítva igazán jól éreztem magam. Ez persze nagyrészt azoknak a remek embereknek volt köszönhető, akikkel együtt vehettem részt a konferencián, és akik egy már eleve jó élményt még fantasztikusabbá tettek. Különleges egy hét volt ez, hiszen éjszakánként alig 4-5 órát aludtunk, hogy aztán a teljes napokat vitával töltsük – ehhez a teljesítményhez pedig hatalmas adag kávéra volt szükség (nekem, legalábbis). Összességében nagyszerű napokat töltöttünk Luxemburgban, és alig várom már a következő MUN konferenciámat.” – Olivér
“Számomra a LUXMUN a meglepetések és az új élmények eseménye volt. Először azt hittem, a konferenciára és egy kis MUN-élményre érkezem Luxemburgba, de aztán kiderült, hogy inkább volt ez közösségi esemény mint konferencia, ami tulajdonképpen még sokkal menőbb és izgalmasabb. A jó társaság nélkül a túra tizedannyira sem lett volna jó, úgyhogy csak biztatni tudok mindenkit, hogy vegyenek részt egy MUN konferencián – nem csak a városnézés, az utazás, vagy az ENSZ bizottsági tagság kipróbálása miatt, hanem azért is, hogy új barátokat szerezzenek, ami véleményem szerint sokkal fontosabb, mint az összes többi szempont.” – Ádám
