Az Arts Society július 12-én és 13-án rendezte meg az első Milestonálé Dokumentumfilm Fesztivált. A két nap alatt a Milestone a kultúra igazi Mekkájává alakult át: a KineDok közreműködésével hat film került levetítésre, melyek közül hármat beszélgetések követtek, többek között magukkal a rendezőkkel. Ízelítőül álljon most itt néhány filmrecenzió a szervezők tollából:

Gangster of Love (A szerelem gengsztere)

Mindenki vágyik a szerelemre – még azok is, akik egy apró faluban élnek a horvát tengerpart közelében. Nediljko Babic, másnéven Gengszter, társkereső ügynökséget működtet, hogy segítsen párt találni azoknak, akiknek egyedül valamiért nem sikerül. A dokumentumfilm egy a német nőkre ráunt német agglegény, egy egyedülálló bolgár anya, egy munkanélküli, és egy az egyedüllétbe belefáradt idősödő férfi történeteit meséli el. Vajon hogyan találnak á mindnyájan a szerelemre? Ezeket a rendhagyó, balkáni fűszerezésű love sztorikat nem lehet megunni – valóságshowként vonzzák a néző érdeklődését, és ha egyszer megragadtak, el sem engednek. 

The Next Guardian (A következő őrző)

A The Next Guardian, Zurbó Dorottya és Arun Bhattarai alkotása a fesztivál nyitófilmje volt, és zajos sikert aratott a közönség soraiban. A film egy bhutáni család életét követi nyomon, és a legintimebb érzéseket és pillanatokat is megosztja a nézővel. Nem csak azt tapasztalhatjuk meg, milyen generációs szakadékok vannak jelen az országban, de azt is, milyen hatással van a globalizáció egy a világtól elzárt közösségre, és annak létfontosságú hagyományaira. A filmvetítés utána egy szakértő segített nekünk még jobban megismerni és megérteni Bhutánt, ami sokunk számára lenyűgöző és rendkívül izgalmas élmény volt. Nagyon fontosnak tartom ezt a filmet, és az üzenetet, amit közvetít, és boldog vagyok, hogy részt vehettem a vetítésen és az azt követő beszélgetésen. 

Putin’s Witnesses (Putyin tanúi)

Vitalij Manszkij filmje 1999 utolsó napjára repít vissza minket Oroszországba; arra a napra, amelyek Borisz Jelcin bejelentette lemondását, és Vlagyimir Putyin miniszterelnököt nevezte ki az ország ideiglenes elnökévé. Az ukrán születésű rendező az orosz történelem e jelentős időszakának hátterébe, intim pillanataiba is betekintést nyújt, mind az orosz polgárok, mind Vlagyimir Putyin és Borisz Jelcin szemszögéből. Putyin hatalomra kerülésének napja az európai politikatörténet egyik legfontosabbja, amely azóta is kihatással van az életünkre. Rendkívül izgalmas volt képet kapni az orosz választási rendszerről, és Putyin pártját jellemző lelkesedésről. Bár a film középső szakasza lehetett volna eseménydúsabb, az azt megelőző és azt követő képsorok maximálisan kielégítették a nézői igényeket.

Not About Family (Családról nem)

Vannak filmek, amelyek ráébresztenek, mennyire hálásak lehetünk mindazért, ami osztályrészünkül jutott. Vannak filmek, amelyek megríkatnak. És van a Not About Family, ami mindkettőre képes. Kis Anna lenyűgöző dokumentumfilmje rossz családi háttérből érkező gyerekek történetét meséli el, akik egy különleges, kéthetes tréning résztvevői lehettek. A képzésen arról tanultak, hogyan lehetnek úrrá az őket érő stresszen és a haragon, hogyan működjenek együtt, és hogyan bízzanak egymásban, hogy végül valós és elérhető célokat találjanak a jövőben. A tanulási folyamat során a gyerekek megnyíltak egymásnak, és olyan történeteket hallhatunk tőlük, amelyek egyszerre döbbentenek meg, és fakasztanak könnyekre. A film után a közönségnek lehetősége volt a rendezővel beszélgetni a filmről, és bár a mű sokféle érzelmet generált, nyilvánvaló volt, hogy a legtöbben dühöt éreztünk; dühöt, részben amiért láttuk, hogy a filmben szereplő gyerekek közül milyen sokaknak nincsenek céljai az életben, részben pedig azért, mert éreztük, tehetetlen vagyunk: nem tudunk segíteni ezeknek a tehetséges gyerekeknek abban, hogy elérhessék mindazt, amire képesek lennének. Néhányan szipogva, néhányan tettvággyal feltöltődve hagytuk el a termet, de mindannyian hálásabban voltunk mindazért, amink van.

Granny Project (Nagyi projekt)

Három nagymama, három elképesztő élettörténet (egy angol kém, egy magyar Holokauszt-túlélő, és egy táncos a náci Németországból), és három unoka. A három barát megismeri a múltat, nagyszüleiket, és egymást is egy hihetetlen utazás során téren és időn át, amibe a komolyság mellé itt-ott azért egy kis szórakozás is vegyül.  Bár nem beszélik egymás nyelvét, és néha a visszaemlékezés sem egyszerű, a kaland során a három idős hölgy is közel kerül egymáshoz, és a múlt felidézése szinte megfiatalítja őket. A humor és a komolyság jól kiegyensúlyozott elegye mind a közönség, mind maguk a szereplők számára segít megérteni saját múltunkat.

Bánszki Balázs, az Arts Society elnöke rövid beszéddel zárta a rendezvényt:

“Mindenekelőtt mindenkinek köszönöm, aki eljött; nagyon meglepődtünk, milyen sokan itt voltatok velünk. Köszönöm továbbá a beszélgetőpartnereknek is, hogy megtiszteltek bennünket, és külön köszönet illeti a szervezőket, hogy segítettek Dávidnak és nekem megvalósítani ezt a rendezvényt – nélkületek nem sikerült volna! Nagyon büszke vagyok a csapatra, mert úgy látom, minden erőforrásunkat maximálisan ki tudjuk használni, és a lehető legjobbat hoztuk ki ebből a két napból. Remélem, jövőre ugyanekkor ugyanitt találkozunk!”