Rangos előadók – többek között Iain Lindsey brit nagykövet, G. Lukács Éva az ELTE ÁJK oktatója, Andor László és Balázs Péter volt európai uniós tisztviselők – mellett szólalt fel Intézetünk társalapítója és oktatási programjának vezetője, Greskovits György a ‘Szociális Európa a Brexit előtt és után’ címmel a Magyar Közgazdasági Társaság által szervezett konferencián, hogy megossza gondolatait a brit kilépés felsőoktatásra gyakorolt lehetséges hatásairól.

Előadásának bevezetőjében György arra reflektált, hogy milyen üzenetet közvetített a brit uniós tagság megszünésével végződő 2016. júliusi referendum a felsőoktatásnak. Kiemelte, hogy a kilépésről szóló döntés demokratikus választás útján született meg és paradox helyzetet teremtett: az eredmény megkérdőjelezése a demokratikus intézmények, tágabb értelemben a demokrácia értékéinek kétségbe vonását jelentené, a brit egyetemeknek mégis a döntés ellen kell felszólalniuk és érvelniük, amennyiben a (gazdasági) racionalitáson alapuló saját érdekeiket tartják szem előtt, illetve akarják érvényesíteni. Mint hangsúlyozta, ebben a paradox helyzetben az egyetemek érdeke a nemzetköziség; a munkaerő és a tehetségek szabad áramlása mellett kell magukat elkötelezniük, mert azon csak nyerhetnek, ha a legtehetségesebb diákok tanulnak náluk, továbbá, hogy a szakmájukban a legjobb kutatókat és oktatókat tudják magukhoz csábítani.

20171116_141646

György szerint ezért sem meglepő, hogy még a tavalyi népszavazást megelőzően 103 brit egyetem vezetője írt alá nyílt levelet, amelyben véleményüknek adtak hangot, hogy a kilépés ‘egyedülálló támogatástól és kiépült hálózataiktól’ fosztaná meg őket, továbbá ‘aláásná az Egyesült Királyság a tudományok, művészetek és innováció területén betöltött globális vezetői pozícióját’. Dame Julia Goodfellow, az Universities UK elnöke és a Kenti Egyetem alkancellárja egyenesen úgy fogalmazott, hogy ‘az Európai Unión belül a kiemelkedő brit egyetemek még erősebbek’, mindemellett ‘az uniós tagság emeli az egyetemi kutatás és oktatás színvonalát, amelyből pedig a brit emberek profitálnak’. Ugyancsak az Egyesült Királyság egyetemeit összefogó szervezetnek az ügyvezető igazgatója, Alistair Jarvis a népszavazás előtt baljós prognózist állított fel. Előrejelzése szerint akár 70-80 százalékkal is csökkenhet az Európai Unióból érkező diákok száma a kilépés hatására. Hasonlóan borulátó volt a Brexit lehetséges következményeit illetően annak az egyetemnek a vezetője, ahol a legtöbb EU-s diák tanul Nagy-Britanniában: Michael Arthur, a University College London (UCL) vezetője elmondta, hogy ‘több 10 millió fontnyi tandíj bevételétől eshetnek el a brit egyetemek, ha a Brexit következményeként a tandíjak emelkednek, és az uniós diákok nem tudják így tovább finanszírozni tanulmányaikat’.

A brit felsőoktatás prominenseinek nyilatkozataiból idézve a Milestone társalapítója arra is emlékeztette a hallgatóságot, hogy jelenleg több mint 120 ezer EU-ból érkező diák tanul az Egyesült Királyságban, ami a felsőoktatásban tanulók számának több mint a 6 százalékát teszi ki. Azt is elmondta, hogy a felmérések szerint a nemzetközi diákok jelenléte 25,8 milliárd fontnyi bevételt és több mint 200 ezer munkahelyet jelent a brit gazdaságnak.

brexi

Mindemellett a felsőoktatási intézmények hatalmas kutatási és fejlesztési támogatásokra pályázhatnak az Európai Uniótól, és egyes kimutatások alapján egymilliárd fontnyi pénzforrástól esnének el a Brexit lehetséges következményeként. Mielőtt a kilépés hírének egyetemi jelentkezésekre gyakorolt hatását ismertette volna a számok tükrében, előadónk azt is megemlítette, hogy a 25 éve futó Erasmus programnak köszönhetően 200 ezer brit diák tanulhatott külföldön. Ez akkor is jelentős szám, ha tudjuk, hogy az EU-ban a brit diákok a legkevésbé mobilak: évente mindössze csak 7 százalékuk utazik külföldre, míg ez a szám németeknél 25 százalék. Fontos továbbá, hogy a programban résztvevő diákok negyede külföldi tanulmányai idején ismerte meg partnerét, és eddig több mint egymillió ‘Erasmusos baba’ született.

A Brexit egyetemi jelentkezésekre gyakorolt hatásáról szóló fejtegetéseit György azzal kezdte, hogy a UCAS éves beszámolói szerint fél évtizeden keresztül növekedett a más uniós országokból brit egyetemekre felvételizők száma.
Legutóbb 2012-ben volt jelentős visszaesés, mégpedig 12,4 százalékos, amikor az egyetemi tandíjak felső határát a háromszorosára, 9000 fontra emelték. Az idén viszont számottevő csökkenés volt tapasztalható mind a jelentkezők összlétszámában, mind pedig a brit, az európai uniós és nem EU-s országokból felvételiző diákok számában: a tavalyi évhez képest 7.43 százalékkal kevesebben adták le jelentkezésüket valamelyik európai uniós tagállamból, de a brit felvételizők száma is 4.97 százalékkal, míg a nem-EU-s országokból pályázóké 0.26 százalékal csökkent. Az is figyelemreméltó, hogy a jelentkezők létszámának a csökkenése nemcsak a kis egyetemeket érinti, hanem olyan nagy múltú és rangos intézményeket is, mint Cambridge, ahová 14.1 százalékkal kevesebb EU-s diák jelentkezett idén.

brexi2

A Milestone Intézet előadója a Higher Education Policy Issue (HEPI) felmérésére is hivatkozott, amely szerint 31 ezer EU-s diák léphet vissza attól, hogy az Egyesült Királyságban tanuljon, amennyiben ugyanabba a besorolásba kerül a Brexitet követően, mint a más országokból érkező tanulók. Ez a kiesés a felmérésben közzétett statisztikák alapján 57 százalékos visszaeséssel érne fel az EU-s jelentkezők létszámát illetően, és ezáltal kétmilliárd dollár veszteség érné a brit gazdaságot. Szintén nem ad bizakodásra okot, hogy a brit kormány a mostani 300 ezerről 170 ezerre, tehát majdnem a felére akarja csökkenteni a nemzetközi diákvízumok számát. György azt is baljós előjelként értelmezte, hogy a University and College Union által 2017 januárjában készített felmérés arról számolt be, hogy a megkérdezett ezer, Nagy-Britannián kívüli uniós tagállamból érkezett és jelenleg brit egyetemeken oktató egyetemi tanár háromnegyede ország elhagyását fontolgatja.

György a Brexit tárgyalásokról is szót ejtett, a felsőoktatás kérdésében érdekelt szereplők és tárgyalófelek legfontosabb nyilatkozatait szemlézve. Idézett Theresa May konzervatív kormányfő 2017 januári beszédéből, amelyben kijelentette, hogy minden tudományt, kutatást és technológiát érintő kezdeményezésben országa továbbra is együttműködik az Európai Unióval. Elhangzott az EU tárgyalódelegációját vezető Michel Barnier nyilatkozata is, aki May Lancaster House-ban elmondott beszédével összhangban a következőket mondata: ‘Az Egyesült Királysággal fennálló érdek- és értéközösségünk túlmutat a kereskedelem szféráján. Nagyratörő terveink vannak a kutatási és innovációs hálózatunkkal, még akkor is, ha az együttműködésünk mostani pénzügyi és szabályozási keretei minden bizonnyal változni fognak a közeljövőben’. Oktatási programvezetőnk idézett még az európai egyetemek legkiterjedtebb képviseletét ellátó European University Association (EUA) a referendum másnapján kiadott, az európai egyetemek közötti egység és kohézió fenntartása mellett kiálló közleményéből, valamint abból a közös nyilatkozatból, amelyben 25 európai egyetemi vezető amellett kötelezte el magát, hogy a Brexittől függetlenül tovább fognak együtt dolgozni azért, ‘hogy a régóta fennálló kutatási- és cserekapcsolatok az európai egyetemek között megmaradjanak a kontinensen élő emberek javát szolgálva’.

Felszólalása végéhez közeledve György a Brexit hatására a felsőoktatásban bekövetkező változások lehetséges forgatókönyveit ismertette. Hangsúlyozta, leginkább annak lehet döntő befolyása a jövőbeli folyamatokra és változásokra, hogy a Brexit tárgyalások során alku tárgyát képezi-e majd felsőoktatás vagy kimarad az egyezkedésekből. Ennek kapcsán hangzott el, hogy összességében több érv szól amellett, hogy a brit felsőoktatási rendszer és kapcsolatuk a kontinenssel ne változzon meg, de a racionalitást felülírhatja a politikai irracionalitás.

‘Ha az a narratíva lesz uralkodó, hogy a külföldi diákok problémát jelentenek az oktatásban, mert elveszik a helyeket a brit diákok elől, tehát, ha az oktatásban is a bevándorlás kérdésében megnyilatkozó populista hangok erősödnek fel és szólamaik vezérelvek szintjére emelkednek, akkor teljesen mindegy, hogy az egyetemek milyen racionális érveket fogalmaznak meg, mert az oktatást feláldozhatják a populizmus oltárán’ – fogalmazott Intézetünk társalapítója, aki szerint az alábbi három forgatókönyv valósulhat meg arra vonatkozóan, hogy a tárgyalások végkimenetelének függvényében miként alakul az EU-s diákok státusa: (i) megmarad az eddig státusuk, (ii) egyedi európai uniós státust kapnak vagy (iii) nemzetközi státusba kerülnek, azaz abba a kategóriába, mint a kínai, orosz vagy amerikai diákok. Amikor a diákok jövőbeli státuszáról és a tanulás költségeiről gondolkodunk György szerint érdemes azt is észben tartani, hogy az Európai Gazdasági Térség országaiból érkező diákok jelenleg is a britekével megegyező feltételekkel tanulhatnak az Egyesült Királyságban, ahogy azt is, hogy mielőtt Magyarország Európai Unió tagja lett volna, a magyar diákok pályázhattak olyan ösztöndíjakra, amelyeket a brit egyetemek kifejezetten kelet-európaiknak hirdettek meg.brexi3

Felszólalásának végén előadónk reményét fejezte ki, hogy a brit egyetemek mindent meg fognak tenni, és képesek is lesznek megtenni azért, hogy továbbra is magukhoz vonzzák a tehetségeket és megőrizzék nemzetköziségüket. Ha eredményesek lesznek, akkor sikerük azt is jelentené, hogy a szakmai racionalitás és az észérvek felül kerekedhetnek a politika, pontosabban a populizmus irracionalitásán. Viszont politikai döntéseken keresztül az is megtörténhet, hogy az oktatás társadalmi mobilitásban játszott szerepe korlátozódik, tehát a folyamatok ahhoz vezetnének, hogy az eleve hátrányból induló diákok kerülnek nehezebb vagy kiszolgáltatott helyzetbe, miközben a szupertehetségek és legtehetősebbek versenyelőnyt élveznek a megváltozott helyzetben.